Vegyszerek helyes hígítása: koncentrációk kiszámítása és a tipikus hibák elkerülése
30%-os oldatból 500 ml 5%-os oldatot kell készíteni. Egyszerű számításnak hangzik. A gyakorlatban azonban a hibák gyakran nem a matematikánál, hanem a kimérésnél, feltöltésnél, keverésnél vagy a koncentrációmegadás értelmezésénél jelentkeznek.
Különösen savak és lúgok esetében van még egy második szempont: Egy számításilag helyes hígítás ettől még nem biztonságosan végezhető el. Keverés közben hő keletkezhet, a folyadék felforrhat vagy kifröccsenhet.
Ez az útmutató megmutatja, hogyan tervezze meg szisztematikusan a hígításokat, mely képletek segítenek igazán a laboratóriumi mindennapokban, és hol vannak a tipikus hibaforrások.
Tartalomjegyzék
Mit jelent egyáltalán a hígítás?
Hígításkor egy anyag koncentrációját úgy csökkentjük, hogy megfelelő hígítószert adunk hozzá.
Vizes oldatoknál ez gyakran a következő:
- desztillált víz,
- demineralizált víz,
- ultratiszta víz.
Az alkalmazástól függően azonban más oldószerek is használhatók.
A döntő pont a következő:
Az oldott anyag mennyisége tiszta hígítás esetén változatlan marad – csak az oldat össztérfogata változik.
Ezért a hígítás matematikailag kiszámítható.
Egy egyszerű példa:
Önnek 100 ml tömény sóoldata van. Ha vizet ad hozzá, a benne lévő só mennyisége nem csökken. Csupán nagyobb térfogatra oszlik el.
A koncentráció csökken.
Milyen koncentrációmegadások vannak?
A hígítás kiszámítása előtt tisztázni kell, melyik koncentrációmegadást használjuk.
Ez az egyik leggyakoribb hibaforrás.
Termékcímkéken vagy laboratóriumi utasításokban például a következők találhatók:
- Százalékos megadások,
- mol/l,
- mmol/l,
- g/l,
- mg/l,
- ppm,
- Tömegarányok,
- Térfogati arányok.
Ezeket az adatokat nem szabad tetszőlegesen egyenlővé tenni egymással.
tömegszázalék
Egy ilyen megadás:
20 % m/m
azt jelenti:
20 g anyag található 100 g oldatban.
A vonatkoztatási alap tehát a tömeg, nem a térfogat.
térfogatszázalék
Egy ilyen megadás:
70 % V/V
leegyszerűsítve azt jelenti:
70 ml folyékony összetevő 100 ml oldatra – amennyiben a mögöttes definíció és előállítási módszer ennek megfelelően rögzítve vannak.
Ez az adat például gyakran előfordul folyadékelegyeknél.
tömeg per térfogat
Egy ilyen megadás:
5 % m/V
megfelel:
5 g anyag 100 ml kész oldatban.
anyagmennyiség-koncentráció
Egy ilyen megadás:
1 mol/l
azt jelenti, hogy az adott anyag egy mólja egy liter oldatra vonatkoztatva van jelen.
Éppen ezért a „20%-os oldatom van” kijelentés nem mindig elegendő a pontos számításhoz. Először tisztázni kell, milyen típusú százalékos megadásról van szó.
A legfontosabb hígítási képlet: c₁ × V₁ = c₂ × V₂
Sok laboratóriumi hígításhoz elegendő egyetlen képlet:
c₁ × V₁ = c₂ × V₂
Ahol:
- c₁ = a kiindulási oldat koncentrációja
- V₁ = a kiindulási oldat szükséges térfogata
- c₂ = kívánt végkoncentráció
- V₂ = kívánt végtérfogat
Gyakran a V₁-et keressük.
Akkor az átrendezett képlet a következő:
V₁ = (c₂ × V₂) / c₁
Példa: hígítás 30%-ról 5%-ra
500 ml 5%-os oldatot szeretne készíteni 30%-os kiindulási oldatból.
Számítás:
V₁ = (5 × 500 ml) / 30
V₁ = 83,3 ml
Számítás szerint tehát a következőkre van szükség:
83,3 ml kiindulási oldat
Ezután a megfelelő hígítószerrel 500 ml végtérfogatra töltjük fel.
Ez az utolsó mondat fontos.
Ez nem jelent automatikusan:
83,3 ml koncentrátum + 416,7 ml víz.
Precíz laboratóriumi munkáknál a kiindulási oldatot megfelelő mérőedénybe töltjük, majd a végtérfogat-jelig feltöltjük.
A c₁V₁ = c₂V₂ hígítási képletet a Merck is használja az oldatokhoz készült aktuális hígítási kalkulátorában.
A hígítási tényező helyes kiszámítása
Egy második fontos mennyiség a hígítási tényező.
A következőképpen számítjuk ki:
Hígítási tényező = végtérfogat / kiindulási térfogat
Példa:
10 ml mintát 100 ml össztérfogatra töltünk fel.
Hígítási faktor:
100 ml / 10 ml = 10
A mintát tehát 10-szeresére hígították.
Egy ezt követő analízisnél a mért értéket a hígítási tényezőnek megfelelően kell figyelembe venni.
A Merck az analitikai hígításokhoz pontosan ezt az eljárást írja le, és nagyobb hígítási tényezők esetén adott esetben többlépcsős hígítást javasol.
Százalékos oldatok helyes hígítása
Százalékos megadásoknál a c₁V₁ = c₂V₂ képlet csak akkor működik közvetlenül, ha a kiindulási és a célkoncentráció ugyanazon a koncentrációdefiníción alapulnak.
Példa: 20%-ról 4%-ra
Kívánt:
250 ml 4%-os oldat.
Rendelkezésre áll:
20%-os kiindulási oldat.
Számítás:
V₁ = (4 × 250 ml) / 20
V₁ = 50 ml
Tehát a következőkre van szükség:
50 ml kiindulási oldat
Ezután a következőre töltjük fel:
250 ml végtérfogat
feltöltve.
A hígítási tényező:
250 / 50 = 5
Tehát ötszörös hígításról van szó.
Vigyázat tömény savak esetén
Tömény savak esetében a koncentrációt gyakran tömegszázalékban adják meg.
A például 37%-os sósav nem jelent automatikusan 37 mol/l-t, és nem is 37 ml hidrogén-kloridot 100 ml oldatra.
Ha tömegszázalékos értékből moláris koncentrációt kell számítani, emellett ismerni kell az oldat sűrűségét is.
A Merck felhívja a figyelmet arra, hogy az oldat sűrűsége, tömegkoncentrációja és molaritása hőmérsékletfüggően összefüggenek egymással.
Molaritás és anyagmennyiség-koncentráció
Az analitikai és kémiai laboratóriumokban gyakran dolgoznak az anyagmennyiség-koncentrációval.
Egy példa:
1 mol/l NaOH
azt jelenti, hogy a kész oldat literenként egy mól nátrium-hidroxid anyagmennyiséget tartalmaz.
Ha már rendelkezésre áll ismert molaritású tömény oldat, ismét használható a következő képlet:
c₁ × V₁ = c₂ × V₂
használható.
Példa: 2 mol/l-ről 0,5 mol/l-re
Önnek a következőre van szüksége:
500 ml 0,5 mólos oldat.
Kiindulási oldat:
2 mol/l.
Számítás:
V₁ = (0,5 mol/l × 500 ml) / 2 mol/l
V₁ = 125 ml
Tehát Önnek a következőre van szüksége:
125 ml a 2 mólos kiindulási oldatból
és ezután feltöltjük a következőre:
500 ml végtérfogat
fel.
Az 1:2, 1:5 vagy 1:10 hígítások helyes értelmezése
Az 1:2 vagy 1:10 arányok rendszeresen félreértéseket okoznak.
Ezért mindig ellenőrizni kell, hogyan definiálja az arányt a gyártó vagy a munkautasítás.
Sok laboratóriumi alkalmazásban az 1:10 hígítás a következőt jelenti:
1 rész minta 10 rész össztérfogatra
azaz például:
1 ml minta + hígítószer 10 ml össztérfogatig.
Ez megfelel a következőnek:
- 1 ml minta
- 9 ml hígítószer
A Merck az 1:10 hígításhoz például pontosan ezt az arányt használja, és 10-es hígítási faktort ír le.
Miért fordulnak elő összetévesztések?
A laboron kívül az „1:10“ néha a következőt is jelentheti:
1 rész koncentrátum + 10 rész víz
értem.
Ekkor összesen 11 rész keletkezik.
Ez matematikailag nem ugyanaz.
Ezért a munkautasítást a lehető legegyértelműbben kell megfogalmazni.
Jobb:
10 ml koncentrátumot 100 ml össztérfogatra kell feltölteni
ahelyett, hogy csak:
1:10 arányban hígítani
Többlépéses hígítások
A nagyon nagy hígításokat gyakran nem egyetlen lépésben ajánlott elkészíteni.
Példa:
Önnek 1000-szeres hígításra van szüksége.
Elméletileg lehetne:
0,1 ml mintát 100 ml-re kell feltölteni.
A gyakorlatban ez problémás lehet, mert a nagyon kis kiindulási térfogat viszonylag nagy pipettázási hibákat okoz.
A jobb megoldás a sorozathígítás.
Például:
1. lépés
10 ml kiindulási oldatot 100 ml-re kell feltölteni.
Hígítási faktor:
10
2. lépés
10 ml-t ebből az oldatból újra 100 ml-re kell feltölteni.
Teljes faktor:
10 × 10 = 100
3. lépés
10 ml-t ebből az oldatból ismét 100 ml-re kell feltölteni.
Teljes faktor:
10 × 10 × 10 = 1000
A hígítási faktorokat egymással összeszorozzuk.
A Merck analitikai munkákhoz nagyon nagy hígítási faktoroknál szintén többlépéses eljárást javasol a megbízhatóbb eredmények elérése érdekében.
Miért nem szabad egyszerűen összeadni a térfogatokat
Gyakori tévedés a következő:
100 ml oldatra van szükségem.
Tehát összekeverem:
20 ml koncentrátum + 80 ml víz.
Egyszerű műszaki alkalmazásokhoz ez a közelítés anyagtól függően elegendő lehet.
Precíz laboratóriumi munkánál ez azonban problémás.
Különböző folyadékok keverésekor a térfogatok megváltozhatnak. Ezért a teljes térfogatnak nem kell pontosan megegyeznie az egyes kiindulási térfogatok összegével.
A keverés közbeni hőmérséklet-változások is befolyásolják a térfogatot.
Ezért dolgozunk pontos oldatok esetén mérőlombikkal:
- A kiszámított mennyiségű kiindulási oldatot juttassuk be.
- A hígítószer egy részét adjuk hozzá.
- Szükség esetén hagyjuk lehűlni.
- Csak ezután töltsük fel pontosan a kalibrációs jelig.
- Jól összekeverni.
A Merck megbízható analitikai hígításokhoz mérőlombikot és megfelelő pipettákat ajánl, és hangsúlyozza, hogy a jelig történő feltöltés után alaposan össze kell keverni.
Savak és lúgok biztonságos hígítása
Savak és lúgok esetében a helyes számítás nem elegendő.
A hígítás erősen exoterm lehet. Ez azt jelenti:
Keveréskor hő szabadul fel.
Minél töményebb a vegyi anyag, és minél nagyobb a felhasznált mennyiség, annál erősebb lehet a felmelegedés.
Lehetséges következmények:
- az oldat erős felmelegedése,
- Forrás,
- Fröccsenés,
- Gőzök vagy ködök felszabadulása,
- Nem megfelelő edények károsodása.
A BAuA rámutat, hogy a savak és lúgok átfejtésekor és kiadagolásakor cseppek és gőzök egyaránt felszabadulhatnak, és megfelelő műszaki védőintézkedésekre lehet szükség.
A tömény savat vízbe önteni – nem fordítva
Sok klasszikus savhígításnál érvényes a jól ismert biztonsági szabály:
Először vizet, majd lassan a savat adagoljuk.
Ennek oka a hőfejlődés.
Ha kis mennyiségű vizet öntünk nagyobb mennyiségű tömény savra, a felső vízréteg nagyon gyorsan felmelegedhet és hirtelen elpárologhat. Eközben sav fröccsenhet ki.
Ha viszont a savat lassan nagyobb mennyiségű vízbe öntjük, a keletkező hő jobban eloszlik.
Ennek ellenére érvényes:
Ez a szabály soha nem helyettesíti az adott termék biztonsági adatlapjában szereplő adatokat.
Hígítás előtt különösen ellenőrizni kell:
- 2. szakasz: Veszélyek,
- 7. szakasz: Kezelés,
- 8. szakasz: egyéni védőfelszerelés,
- 10. szakasz: Reakciókészség.
A BAuA a biztonsági adatlapokat a vegyi anyagok felhasználói számára központi információforrásnak nevezi.
Lassan dolgozni
A tömény savakat és lúgokat ellenőrzött módon, részletekben kell hozzáadni.
Ne:
- gyorsan beleönteni,
- zárt edényben keverni,
- az arcát az edény fölé tartani.
Nagyobb mennyiségeknél emellett külső hűtésre is szükség lehet.
Hőmérséklet figyelése
Hígítás után az oldatot nem szabad azonnal a végleges térfogatra beállítani, ha jelentősen felmelegedett.
Miért?
A meleg folyadékok térfogata más, mint a lehűtött folyadékoké.
A pontos oldat elkészítéséhez ezért:
- előzetesen összekeverve,
- lehűlni hagyva,
- csak ezután pontosan a végtérfogatra feltöltve.
Mely laboratóriumi eszközök alkalmasak pontos hígításokhoz?
A hígítás pontossága nemcsak a számítástól függ.
Legalább ilyen fontos a használt mérőeszköz.
Mérőlombik
A mérőlombik meghatározott végtérfogat elkészítésére szolgál.
A tipikus méretek:
- 50 ml,
- 100 ml,
- 250 ml,
- 500 ml,
- 1000 ml.
Precíz hígításokhoz ez jelentősen felülmúlja a főzőpoharat.
Volumetriás pipetta
A volumetriás pipetta egy pontosan meghatározott térfogat pontos átvitelére szolgál.
Például:
10,00 ml vagy 25,00 ml.
Mérőpipetta
Különböző térfogatokat tesz lehetővé, de kivitelétől és alkalmazásától függően esetleg kevésbé pontos lehet, mint egy megfelelő volumetriás pipetta.
Dugattyús pipetta
Különösen kis térfogatokhoz alkalmas.
A döntő az, hogy a kívánt térfogat a pipetta megfelelő munkatartományán belül legyen.
Mérőhenger
A mérőhenger sok műszaki és tájékozódó jellegű munkához alkalmas.
Kiváló minőségű mennyiségi analitikához azonban ez általában kevésbé pontos, mint a mérőlombikok és a volumetriás pipetták.
Főzőpohár
A főzőpohár skálája elsősorban tájékozódásra szolgál.
Ezért a főzőpohár nem alkalmas mérőeszköz, ha a koncentrációt pontosan kell beállítani.
Milyen víz alkalmas hígításhoz?
A hígítószer is befolyásolhatja az eredményt.
Alkalmazástól függően a következők jöhetnek szóba:
- desztillált víz,
- demineralizált víz,
- teljesen ionmentesített víz,
- ultratiszta víz.
Egyszerű műszaki alkalmazásokhoz a demineralizált víz is elegendő lehet.
Érzékeny analíziseknél viszont már kis mennyiségű:
- ionok,
- szerves vegyületek,
- fémek,
- Mikroorganizmusok
problémát jelenthet.
Analitikai hígításokhoz a Merck például desztillált vagy teljesen ionmentesített vizet javasol.
Ezért a szükséges vízminőséget a mérési módszerhez kell igazítani.
A megfelelő oldat az Ön alkalmazásához
Fedezzen fel vegyszereket és reagenseket különböző koncentrációkban és tisztasági fokozatokban a ChemMarkt.de oldalon.
Fedezzen fel vegyszereket & oldatokatTipikus hibák hígításkor
Százalékos adatok helytelen ellenőrzése
A 20 % m/m és a 20 % V/V nem ugyanaz.
Minden számítás előtt ismerni kell a koncentráció definícióját.
Végtérfogat összetévesztése a víz térfogatával
Az „500 ml-re feltölteni” nem azt jelenti:
500 ml vizet kell hozzáadni.
Ez alatt a következő értendő:
annyi hígítószert kell hozzáadni, hogy a teljes térfogat 500 ml legyen.
1:10 téves értelmezése
1 rész minta + 10 rész víz nem ugyanazt a hígítást eredményezi, mint 1 rész minta 10 rész össztérfogatra.
Ezért a munkautasításokat egyértelműen kell megfogalmazni.
Pontos mérés főzőpohárral
A főzőpoharak keverésre alkalmasak, de egy térfogat pontos beállítására nem.
Nagyon kis térfogatok pipettázása
Ha például 0,05 ml-re van szükség, a relatív mérési hiba nagy lehet.
A sorozathígítás gyakran pontosabb.
Feltöltés után nem keverjük össze
Ha a mérőlombikot egyszerűen félreteszik, a koncentráció az oldatban kezdetben egyenetlenül oszlik el.
Feltöltés után az oldatot alaposan homogenizálni kell.
A forró oldat közvetlen jelig töltése
Erősen exoterm hígítás után a térfogat a megnövekedett hőmérséklet miatt pontatlan lehet.
A pontos munkához az oldatot a végleges feltöltés előtt az előírt hőmérsékletre kell hozni.
A sav és a víz összekeverése rossz sorrendben
Tömény savaknál a kedvezőtlen hozzáadási sorrend erős fröccsenéshez vezethet.
Mindig vegye figyelembe a biztonsági adatlapot és a konkrét munkautasítást.
Az egyéni védőfelszerelés elfelejtése
Egy matematikailag egyszerű hígítás kémiailag veszélyes lehet.
Terméktől függően szükség lehet:
- védőszemüveg,
- arcvédő,
- vegyszerálló kesztyűk,
- Laboratóriumi köpeny vagy védőruha,
- Elszívás.
A koncentráció átvétele a termék nevéből
Ugyanaz a vegyszer különböző koncentrációkban is kapható.
A számítás előtt ezért ellenőrizni kell a ténylegesen használt tétel, illetve termékváltozat címkéjét, specifikációját és biztonsági adatlapját.
Gyakorlati ellenőrzőlista a hígítás előtt
Mielőtt elkezdi, ellenőrizze:
- Milyen kiindulási koncentrációja van a terméknek?
- m/m-ről, V/V-ról, m/V-ről vagy mol/l-ről van szó?
- Milyen végkoncentrációra van szükség?
- Milyen végtérfogatot kell elkészíteni?
- Alkalmazható-e a c₁ × V₁ = c₂ × V₂ ezekre a koncentrációmegadásokra?
- Átszámításhoz a sűrűséget is figyelembe kell venni?
- Melyik hígítószer alkalmas?
- Milyen vízminőséget igényel az alkalmazás?
- Melyik mérőedény adja a szükséges pontosságot?
- Célszerű az egylépéses hígítás?
- Pontosabb lenne a sorozathígítás?
- Felszabadul hő a keverés során?
- Milyen hozzáadási sorrendet ír elő a biztonsági adatlap?
- Milyen egyéni védőfelszerelés szükséges?
- Elszívó alatt kell dolgozni?
- Le kell hűlnie az oldatnak a végleges feltöltés előtt?
- A kész oldatot alaposan összekeverték?
- Dokumentálni vagy felcímkézni kell a hígítást?
A megbízható hígítás ezért három lépésből áll:
helyesen számolni, helyesen mérni és helyesen keverni.
A képlet gyakran a legegyszerűbb rész. A gyakorlatban a helyes koncentrációmegadás, a megfelelő térfogatmérő eszközök, a hőmérséklet és a munkatechnika döntik el, hogy végül valóban a kívánt oldat jön-e létre.









